Talán csak illúzió az egész, hiszen aki a 80-as években volt gyermek vagy fiatal, azért sírja vissza azt az időszakot, mert egészen más jellegű problémákkal kellett megküzdenie. Ha volt egyáltalán probléma.
Azóta a felnőtt kort taposva, számos nehézségen, személyes tragédián és természetesen nagyon sok örömön is túl, már egészen máshogy tekintünk vissza a múltra.
Tényleg más volt minden, mert nem simogatta mindenki a saját készülékét. Még a televízió is nagy szám volt. A színes tévé különösen, tekintve azt, hogy hétfőnként a süket vagy épp a "hangyától" nyüzsgő készüléket nézhettük adásszünet miatt. Amikor volt adás, akkor havonta egyszer Derrick nyomozásainak lehettünk tanúi. A TV maci kedves figurája után és előtt megnézhettük a Kockásfülű nyúl történeteit.
Harsányan énekelhettük Soltész Rezső: Szóljon hangosan az ének, de ha nem csak magyar dalokban gondolkodunk, akkor "levelet kaptam, lájf", hagyta el sokunk ajkát az Opus Life is Live című dala.
Tömtük magunkba a téli fagyit, a Zizit, csak Magyarországon fogyasztottuk a Mese sajt csokis változatát. Imádtuk a színes golyórágót, de még kedvesebb volt a mini képregénnyel, matricával, kis képpel ellátott rágókat, amelyekkel meggyűlt az állkapcsunk gondja.
Egy gombóc fagyit 50 fillérért nyalhattunk, a pálcikás jégkrémet a Leó jelentette egyedül és alig vártuk, hogy megjelenjen a Hahota és a Kockás képregény. Nemcsak olvasni tudtak a fiatalok, a gyerekek, hanem a Kuckó és a Cimbora volt az a műsor, amely kellemes kikapcsolódást és informálódást biztosított a fiataloknak.
Évekig várt a család az új autójára, amelynek kalaptartójára szinte azonnal kikerült a bólogató kutya.
További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!
Tartalom: szodasszifon.co.hu | képek: pixabay.com