Az első (W116-os) Mercedes-Benz S-osztály csúcsmodellt, a 6,9 l-es V8-assal hajtott gyárilag ennél nagyobb hengerűrtartalmú benzinmotort a mai napig nem szereltek utcai Mercedesbe. A S betűs jelölés a Sonderklasse kifejezésből eredt, utalva a különlegességre, az E a befecskendezős erőforrásokat jelölte, míg a nyújtott tengelytávú változatoknál L betűt – Lang - is használtak (SE/SEL).
Az 1970-es években már javában zajlott a 116-os utódjának, a 126-os sorozatnak a fejlesztése. A formáért az olasz Bruno Sacco felelt, aki a korábbihoz hasonlóan jellegzetes, de „energiatakarékosan" áramvonalasabb, az éleknél finoman ívelt, ütközésnél a gyűrődő zónák miatt számítottan deformálódó, a vázszerkezetnél már nagy szilárdságú acélokból épített karosszériát tervezett.
Végül a 126-ost az első ceruzavonás után hat évvel, 1979 őszén mutatták be a Frankfurti Autószalonon (a C126-os SEC kupé 1981 őszén jött), a limuzin kódja W126, a hosszú tengelytávú limuziné V126. Szériagyártásban itt mutatkozott be először a vezetőoldali légzsák (1981-től opció, 1985-től széria az 500 SEL-ben), az utasoldali légzsák (1988-tól), de biztonsági nóvumként említhető még az ABS, az ASR kipörgésgátló és az övfeszítő is.
Extrákban sem volt hiány: tempomat, teljesen automata légkondicionáló, elektromos ülésállítás- és fűtés, hátul akár kétszemélyes, különösen kényelmes és nagyvonalú kialakítás kényeztette az utasokat.
Luxusautós rangjához méltóan a 126-ost kizárólag elöl hosszában beépített turbódízel soros öt-, turbódízel és benzines soros hat-, valamint benzines nyolchengeres V motorokkal szerelték, a hajtást a hátsó kerekek kapták, összkerékhajtást ehhez még nem kínáltak.
Sebességváltóból a lejtmenet-felismerős négyfokozatú, bolygóműves automata volt a jellemző, a négy- vagy ötfokozatú kézivel szerelt autók ritkák. 1985-ig az 5,0 l-es V8-assal mozgatott 500 SE/SEL jelentette a kínálat csúcsát.
(index.hu)