A „retró idők” nyarain a vendégek két kapun, a csónakázó-tó felől és a klinikákkal szemközt mehettek be a fürdőbe. A pénztárakban hosszú sorok kígyóztak, és kánikulában minden emeleten csúcsot döntöttek az öltözők. Emiatt a „Megtelt” táblát is gyakran ki kellett akasztani – érdemes volt tehát minél előbb jegyet váltani. Az úszók a fedettben és a kintiben is hódolhattak a szenvedélyüknek, jóllehet ezek sokáig nem voltak feszített víztükrűek.
Ennek az egykori medencének a helyén van most az élményfürdő
Csobaji Előd, Bakonyi Béla, Horváth Zoltán és Tulok Ferenc korabeli képeslapjaiban gyönyörködve az is eszükbe juthat azoknak, akik ismerték a régi létesítményt, hogy a nagy öltözőépületben a hagyományos vendéglátó, értékmegőrző és hangosbemondó szolgáltatásokon kívül fodrászat, sőt mozi is működött, a tetőn pedig óriási napozó volt, amihez zuhanyzó is tartozott.
A kicsiknek külön birodalmuk volt a hullámmedence mellett (a falakon egyebek mellett Sicc figurájával), és akkoriban a felnőttek még a lábukat se tehették be a gyerekmedencék vizébe. Volt olyan is, hogy a legmerészebb férfiak a napozó korlátjáról ugrottak be a hullámmedencébe, míg mások megelégedtek a csúszdán száguldással is. Az viszont közös volt közönségben, hogy mindenki futni kezdett, amikor elhangzott a várva várt, híres mondat.
Ez pedig így szólt: „Figyelem, figyelem, a hullámfürdő tíz perc múlva üzemel.”
szodasszifon.hu/dehir.hu/freeimages.com