Noha Tintin, a kíváncsi utazó riporter már 1929. január 10-én megjelent a közönség előtt, a magazint csak a második világháborút követően alapították meg, miután a képregénykiadással foglalkozó Raymond Leblanc úgy döntött, hogy az újonnan indítandó lapjához megkeresi a figura kitalálóját, az ismert belga rajzolót, Hergét, aki a náci megszállás alatt a hatalom szócsövének tekintett Le Soir című újságban publikált, és emiatt a felszabadítás után kollaborációval vádoltak meg és évekre eltiltották a megjelenéstől.

A legelső szám, a Tintin és a Nap temploma 1946. szeptember 26-án jelent meg, és a "7-től 77 éves korig ajánlott" képregényújság szinte rögtön óriási siker lett. A siker természetesen a filmproducerek fantáziáját is megragadta, Tintin kalandjaiból számos feldolgozás született a tévé képernyőjén és a filmvásznon. Legutóbb Steven Spielberg álmodta vászonra a kalandvágyó fiú történetét 2011-ben, az ötletet az Unikornis titka című részből vették.

A népszerűsége csúcsán hetente több mint 300 ezer példányban megjelenő Tintin magazin a nyolcvanas években egyre nehezebb helyzetbe került, és előbb a belgiumi, majd 1988-ban a franciaországi kiadását is beszűntették. Az újságot új címmel, más formában többször is megpróbálták újjáéleszteni, azonban 1993-ban végleg megszűnt.

Ennek ellenére se szeri, se száma az újrakiadásoknak: a képregények, amelyeken generációk nőttek fel, a legváltozatosabb formákban is napvilágot láttak már, de Tintin rendszeresen szerepel a tévék programjaiban, illetve DVD-sorozatokon is. Belgiumban több Tintin-szaküzlet található, a brüsszeli Uccle negyedben pedig 1976-ban, még Hergé életében szobrot emeltek a képregényhősnek és elmaradhatatlan útitársának, Milou kutyának.

A Tintin-képregényekből a kezdetek óta több mint 200 millió példány kelt el a világon - közel 130 millió francia nyelven, 75 millió más nyelvű kiadásokban. Sőt Tintin, már jóval alkotója 1983. március 3-án bekövetkezett halála után, elindult, hogy meghódítsa a kínai és kelet-európai ifjú olvasókat is. Tintin szereplője a belga gimnáziumi irodalomóráknak is, ahol egy-egy történetét elemzik a tanulók.

(Forrás:szodasszifon.hu, mti/Fotó:twitter)