Sosem voltak lányos játékaim, mindig a könyvek érdekeltek, a maradék időben pedig az utcánkban lakó fiúkkal bandáztam. Mivel egyedül voltam lány a csapatban, világos volt, hogy nekem kell megtanulnom gunyit építeni, bukszázni, vagy sütőporos bombát gyártani, és nem ők fognak velem barbizni. Egy dologban viszont menő voltam, azt nem tudták utánam csinálni, ez pedig a hulahoppozás volt. Ameddig ők görkoriztak vagy gördeszkáztak, addig én a derekamat edzettem. Rajtuk meg jót nevettem, mikor megpróbálták magukon tartani a gyönyörű, narancssárga tömör gumikarikámat.
Annyira szerettem ezt a "sportot", hogy nemrég utánanéztem, hol tudok hulahoppot vásárolni. Találtam is egy jót, igaz, nem naracsszínű és nem is gumi, natúr fából van, de - nagy megnyugvásomra - ugyanolyan jól pörgetem, mint régen. Csak most már a tévé előtt.