NAGYANYÁINK FEJFEDŐJE: A KENDŐ

Ha a nagymamáidra gondolsz, akkor mi jut eszedbe? Az a hihetetlen szerencse, hogy ilyen csodálatos asszonyok voltak a nagymamáid? Minden bizonnyal sokat adtak neked bölcs gondolataikkal, segítő kezeikkel, de még talán az öltözékükre is emlékszel. Az otthonka mellett elmaradhatatlan darabja volt nagymamáink számára a kendő.

Nem csoda, hiszen a kendő az asszonyok viseleti darabjának számított. A kislányok is felkötötték fejükre, és gyermekként még neked is lehet olyan emléked, amikor kendőt viseltél. Nos, ez régen is így volt, azonban régebben a kislányok csak akkor viselték ezt a fejfedőt, ha hidegre fordult az idő.

Nagymamáink hozzászoktak a mindennapos kendő viselethez, hiszen főzés közben higiéniai jelentősége volt. Egykoron kendő nélkül az asszonyok ki sem léptek az ajtón, legalábbis illetlenség volt kendő nélkül mutatkozni. Ha emberek közé mentek a nők, akkor annál pompásabb kendőt kötöttek a fejükre. Az otthoni tartózkodáshoz, a házimunkához jó volt a kopottabb darab is. A kendő felkötésének több módszerét alkalmazták, és jelentősége volt a színeknek is. A nők kontyba fogták a hosszú hajukat, alul és felül is fejkötőt hordtak, erre ment a fejkendő. A kendő árulkodhatott arról, hogy melyik faluból származik a kendőt viselő nő, milyen felekezethez tartozik, melyik családból származik.