A régi korok fiúi talán azért viselték el magukon a nadrágtartót, mert nem kellett állandóan a nadrágjukat húzogatni, nem csúszott le a bokájukra, de mégsem tartozott a kedvenc öltözékükhöz. A nadrágtartó, vagy ahogyan mi neveztük, a hózentróger azonban stabilan teljesítette a tőle elvárt funkcióját, és teszi ma is.
Gondoltad volna, hogy eredetileg fehérneműként volt hivatott a nadrágot tartani? Mindezt a kabát alatt tette. Már a XVIII. századi Franciaországban elkezdték hordani a nadrágtartót, de akkor még nem a vállakon megfeszülő és keresztezett pánt tartotta a nadrágot, hanem vékony szalagokkal a nadrág gomblyukához rögzítve viselték. Ezért is számított fehérneműnek.
Ez volt az a szó, amellyel büntetlenül szitkozódhattunk, valójában a német hosenträger, vagyis hose = nadrág és tragen = tartani szavakból áll.
Sokáig tehát csakis a kabát alatt lapulhatott a nadrágtartó, és majd csak Amerikában merészkedtek el odáig az 1930-as években, hogy felszínre hozzák a hózentrógert. Ekkor még csak rövid ideig maradhatott kívül, igazán az 1960-as és 70-es években lett divatos. Akkor már abszolút elveszítette fehérnemű voltát és már, mint divatkiegészítő hódított.
A hózentróger eleinte a háton H betűt formázott, később a keresztezés X és Y formát is öltött. Azok számára is kényelmes viseletet jelentett a nadrágtartó, akiknek a pocakját már szorította az öv.
Létezik gombos és csatos megoldása is, az utóbbi sokkal hétköznapibb viseletnek számít.
Ez a darab azonban nemcsak régen volt divat, hanem ma is feltűnhet a kifutókon és hétköznapi öltözékben is. Sőt a férfiakon kívül, nők is viselhetik.
További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!
Tartalom: szodasszifon.co.hu | képek: pixabay.com