Mára már a funkció mellett a divat is legalább annyira fontos, olykor sokkal fontosabb is. Már a kőkorszakból is találtak tárgyi leleteket, amelyek arra utalnak, hogy akkor is varrtak az emberek, de ehhez akkoriban még csonttűt, halszálkából készített vagy fából készített tűt használtak. A varráshoz nemcsak tű, hanem cérna is kellett, ezt pedig szőrszállal, hosszú hajszállal oldották meg.
Jó ideig tehát a varrás kézi tevékenység volt, az egyik legősibb kézműves szakmák egyikének tekinthető.
A gépesítés mindig is érdekelte az embert. Mindent megpróbáltak ember által működtetett formáról gépiesítettre alakítani. Az ipari forradalom idején a varrás gépiesítése is megvalósult. A varrás gépesítését egy francia valósította meg, de ötletét nem szabadalmaztatta, és a gyakorlatban sem működött jól.
William Chapman nevéhez fűzhető az a varrótű, amely megalapozta az igazán használható varrógép kialakulását. Egy francia szabó, Barthélémy Thimonnier már olyan varrógéppel állt elő, amellyel maga is varrni tudott, de varrógépét eladásra is gyártotta. Elias Howe, Sherburne Blodget és John Lerow és Allen Benjamin Wilson is tovább tökéletesítették a varrógépek működését. Isaac Merritt Singer nevéhez fűződik a varrógépek tökéletesítése, majd a varrógépek alkatrészeinek tömeggyártása is.
Melyik nagymama otthonában ne lett volna varrógép? És melyik nagymama házában volt olyan, amely alaphelyzetben úgy nézett ki, mint egy szekrény, majd néhány mozdulattal a szekrényből elő lehetett csalogatni a varrógépet? A Union szekrényes varrógép ezt a csodát szolgáltatta. A Union M2 szovjet gyártmányú lábbal hajtós varrógép tehát tette a dolgát, majd a munka végeztével bele lehetett hajtani a szekrénybe, és a varrógép nem porosodott, nem volt útban. A szekrényét másra is lehetett használni. Ilyen csodára akadtam rá.
További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!
Tartalom: szodasszifon.co.hu | képek: a szerző saját képei