A karácsonyi ünnephez számos olyan szokás és hagyomány hozzátartozik, amelyek nélkül nem is tudnánk boldogan ünnepelni. A karácsonyfa állítása és díszítése a legtöbb helyen elmaradhatatlan, mint ahogy az ajándékozás, a karácsonyi összejövetelek, és még sorolhatnánk.
Az sem mindegy, hogy mi kerül a fára.
Gyermekkorunkban szinte biztos, hogy kötelezően szerepelt az üvegdíszek között a felkötözött vagy a kis fémkampók segítségével felakasztott szaloncukor. A díszes papírba csomagolt cukrocskák amúgy is a karácsonyi ünnepkör egyik biztos szereplői voltak és így van ez ma is.
A karácsonyfa díszítésének hazai eredete 1825-re vezethető vissza, amikor Podmaniczky Frigyes számolt be arról, hogy egyik rokona fenyőfát vitt be az otthonába, és díszesen felöltöztette. Ekkoriban azonban aszalt és friss gyümölcsök, papírból készült díszek, valamint arra alkalmas mézes sütemények kerültek a fára. Csak a XIX. század végén csomagoltak be díszesebb papírba különféle cukorkákat, majd ezt akasztották fel a fára.
Ennek ötletén fellendülve hazai szakácsok már saját ötlet és recept alapján készítettek kimondottan karácsonyi édességet, amelyek a karácsonyfát is díszíthették, de csak az 1800-as évek legvégén kaptak helyet Magyarországon az egyéb díszek mellett a szaloncukrok is. Azóta azonban ez a szokás a mai napig megmaradt.
Emlékezzetek vissza gyerekkorotokra. Hányszor dézsmáltátok meg úgy a karácsonyfa szaloncukor készletét úgy, hogy lehetőleg senki ne vegye észre, a papírcsomagolás bizony üres?
További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!
Tartalom: szodasszifon.co.hu | képek: pixabay.com