Egyszerűség. Az autó arra van, hogy faljuk a kilométereket. Eljussunk a célig, élvezzük az utat. Ezt hozták a kilencvenes évek autói, néha érdekes, digitális kütyükkel kiegészítve (no meg sok-sok analóg műszeregységgel). Csakhogy ma az autó egésze egy digitális kütyü. Telefont párosítunk, állítjuk félfokonként, oldalanként az érintőképernyőre költöztetett klímát, játszunk a kormányra telepített 63 nyomógombbal, ahelyett hogy vezetnénk.
A kevesebb néha több. A könnyebb, gyengébb autókkal is lehetett jót csapatni. Nem kellett őrült tempó egy jó kis gumicsikorgatós kanyarodáshoz, és az eseményeket minden érzékszervünkkel élénkebben élhettük át. A kanyar amit akkor 50-el bevéve császárnak éreztük magunkat, ma 80-al elvállalva még csak a pulzusunk sem emelkedik meg.
Lehúzhattuk az ablakot. A kötelező légkondícionálás, és fejlett hangszigetelés korában szinte lehetetlen lehúzott ablakkal autózni, dobhártyaszaggató dübögés a végeredmény. Bezzeg régen 80 km/óránál is kikönyökölve élvezhettük a szelet.